Biztos ismered: székely ember üldögél a háza elõtt, mellette ül a kutyája. Keservesen vonyít. Arra jön a szomszéd. Kérdi: miért vonyít a kutyád annyira? Mert szögbe ült - hangzik a válasz. Akkor meg miért nem megy odébb? Mert még nem böki eléggé! Több van ebben a székely anekdotában, mint elsõre látszik. Merthogy sokan fogadják el az életükben a viccbéli kutya szerepét. Például azzal, hogy nem tetszik, ahogy a fõnökük vagy a párjuk bánik velük, de nem változtatnak, legfeljebb panaszkodnak. Sejtik, hogy az állásuk veszélyben lehet, de nem tanulnak új dolgokat, nem kovácsolnak B-tervet, legfeljebb reménykednek, hogy minden marad a régiben. Érzik, hogy nem bírja a gyomruk a megterhelõ vacsorákat, de inkább elrágnak egy savlekötõt és nem változtatnak a táplálkozási szokásaikon. Erre mondja az én pszichológus édesanyám, hogy a személyiségfejlesztés eszközeivel könnyebb elmulasztani egy rákot mint egy szemölcsöt. Ha a betegség elvisz a falig, és az életed a tét, akkor változtatsz: a gondolkodásodon, a szokásaidon, a táplálkozásodon, mindenen. Jó eséllyel meggyógyulsz és kapsz egy boldogabb életet. De ha csak kicsit bök az élet, akkor néha marad a keserves vonyítás és a helyben maradás. Pedig nem éri meg.

Szalay Ádám

Jó reggelt, szép napot, kívánok Mindenkinek