„Amikor kislány voltam, valóban komolyan azt hittem,

hogy a fák meg a virágok ugyanolyan lények,

mint a m adarak, vagy az emberek.

Hogy gondolkozni tudnak,

és beszélgetni is szoktak egymással. És hallanánk is, hogy mit beszélnek, ha igazán megpróbálnánk. Csak el kéne távolítani a fejünkbõl minden egyéb hangot, egészen csöndben kéne maradni, és nagyon erõsen figyelni. Néha még most is azt hiszem. Csak soha nem tudunk elég csöndben lenni...”

Truman Capote