Lassan vége felé érünk ennek a szeles januári hónapnak.....

Én már várom a tavaszt! Nekem a tél az ünnepek elmúltával véget is érhetne.

Frontok jönnek mennek, napkitörés, de eléggé megvisel, éjszaka alig alszom valamit, hol a fejem, hol a lábam fáj .

Így napközben nagyon nyûgös vagyok.... . A múlt hét zûrös volt, annyira elfáradtam a hétvégére,

hogy pihenést rendeltem el magamnak.

Fõzés, házimunka, limitálva, és hallani se akartam arról, hogy kimozduljak valahová.

A kisebbik fiamnak a munkahelye megszûnik junius végére. Talán sikerül a valamelyik külföldi csapatban helyet találni,

ezt is bevállalná, mint hogy ismét az "utcára" kerüljön. A nagyobbik már õsz óta gondolkodik, hogy németbe megy dolgozni.

Anyai szívnek nehéz ez, hogy mindketten elmennek, távol lesznek.

De el fogadom a döntésüket, mert úgy látom hogy itt egyre nehezebb, kiszámíthatatlan az élet, és ha kedvük van hozzá, és mehetnek, próbálják meg ott.

Sajnos, anno mi is mehetünk volna....nem tettük meg azóta is bánjuk.

Most meg nem tudunk menni, ehhez már idõsek vagyunk, itt vannak a beteg szüleink.